Mit tanulhatunk a pillangóktól? (Vigyázat! Rövid, de velős)

Egy kisfiú sétált hazafelé, és egy fa mellett talált egy bebábozódott pillangót. Megfogta, és boldogan hazavitte, hogy megfigyelje a pillangó kikelését. Az egyik nap meg is jelent egy kis rés a bábon. A kisfiú órákon át kíváncsian nézte, ahogy a pillangó azon a kis lyukon próbálja magát átpréselni és küszködik azért, hogy végre kiszabaduljon. Ez egy ideig ment is neki, de néhány óra után teljesen kifulladt és úgy tűnt végleg a bábjában reked.

A kisfiú megsajnálta, és egy kis körömvágó ollóval felvágta a báb egy részét, hogy segítsen a pillangónak. A pillangó könnyedén ki is szabadult. A bábjából frissen kiszabadulva duzzadt teste volt és kis fonnyadt szárnyai. A kisfiú tehát boldog érdeklődéssel várta, hogy a pillangó kitárja a szárnyait és színeit büszkén közszemlére téve belefogjon a rövid kis életébe. Sokáig várt, de hiába.

A szerencsétlen pillangó a duzzadt testével és a fonnyadt kis szárnyaival csak esetlenül bukdácsolt. A kisfiú pedig nem értette, hogy miért nem repül. Szomorú egy nap volt az. És a kisfiú egy életre megtanulta, hogy a pillangónak szüksége van a küzdelemre, hogy a szárnya megteljenek élettel. Mert miközben átküszködi magát a kinyíló bábon, a testnedvei egy részét a szárnyába préseli. Ezért lesz képes repülni, amikorra végre elnyerte a szabadságát.

Aznap a kisfiú örökre megtanulta, hogy ha repülni akar, akkor azért küzdenie kell.




Forrás: EdzésMester