Elgondolkodtató tanmese az életünk műveléséről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki az erdőben sétálgatott. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak megpillantott néhány kivilágított házikót. A házak két oldalán kertek voltak elkerítve és mindegyikben egy-egy kertész dolgozott.

A kertek azonban ugyancsak különböztek egymástól: az egyik már teljesen elgazosodott és a kertész is igen dühös embernek látszott. Miközben húzgálta a gyomokat, szünet nélkül sopánkodott.

A másik kertben szebbnél szebb virágok pompáztak természetes harmóniában. A kertész egy fának támaszkodva fütyörészett, örömmel nézegette színpompás virágait és nem fárasztotta a munka.

A kisgyermek a vidámabb kertészhez tért be pihenni. Kíváncsian kérdezte, vajon mi az oka annak, hogy a másik kertésznek, bár szünet nélkül hajlong, csúnya, gazos a kertje. "Tudod - válaszolta a jókedvű kertész - volt idő amikor nekem is rengeteg bajom volt a kerttel. Megpróbáltam kiirtani a gazt, de láttam, nem bírok vele. A gaz gyökere a földben maradt, a magok szétszóródtak, mindig újra nőtt a gyom: hiába dolgoztam, mindig visszanőtt. Elhatároztam, hogy más megoldást választok: olyan virágokat kerestem, amelyek gyorsabban nőnek a gaznál és természetes módon lenyomják azt. Azóta gyom itt nem terem: a kertem szinte önmagát tartja rendben."

Lassan besötétedett és akkor a kertész hirtelen lekapcsolta a lámpát, a koromsötétben megkérdezte a gyermeket: "Ki tudod tépni a sötétséget?" Újra felkapcsolta a lámpát és folytatta: "Egyetlen módja van annak, hogy a sötétséget legyőzzük: az, hogy ha elárasztjuk fénnyel. A sötétet csak fénnyel lehet legyőzni."

Másnap a kisfiú, továbbmenve, egy harmadik kertnek a kerítésénél egy sötétzöld növényekkel teli, takaros, szépen megmunkált kertre lett figyelmes. Megkérdezte ennek is a kertészét, mit dolgozik. Megtudta, hogy ez a föld egy orvosé, aki az itt burjánzó mérgező növényekből orvosságot készít.

És a gyermek tovább ballagott, mélyen elgondolkozott a látottakon.

A félelmekkel való harc önmagában nem visz előre - az igyekezetet a jövő felé kell fordítani. A biztató fények túlragyogják a nehézségek sötétjét.

Az elmérgesedett helyzeteket továbblépési lehetőségnek tekinthetjük, a méreg erőt jelenthet, mert az erős hatások haladást hozhatnak.

Ha gondjaink támadnak, meg kell vizsgálnunk: honnan származnak? Hogyan lehet jót, előrevivőt látni benne? És mi az, amire mindig szívesen gondolunk, mert jó képességet jelent és fényt hozó gyógyír a rossz pillanatokban is. Mit szeretnénk magunk körül látni?

(Forrás: Szűcs Andrea asztrológus)


Tetszett? Érdekel a folytatás?

Íratkozz fel az értesítőre:

Név
E-mail cím