Amint az jól látszik, a két szó azonos - a szenved - tőről fakad, mégis homlokegyenest ellentétes érzéseket keltenek legtöbbünkben.
A szenvedély szó hallatán szinte látom az embert, aki gőzerővel, ragyogó szemekkel, kipirult arccal, fáradhatatlanul tör célja felé, valami elképesztő erejű, láthatatlan belső tűz által hajtva, magával ragadva mindent és mindenkit, aki csak a közelébe kerül és egy kicsit rokonszenvez azzal, ami felé az emberünk halad. Azt hiszem, már mindnyájan láttunk, esetleg naponta látunk ilyen embert, akár többet is. (szerencsés esetben elég csak a tükörbe nézni) Ők azok, akik nagy dolgokat képesek véghezvinni, valódi változásokat, áttöréseket tudnak elérni, miközben az útjuk során, mintegy mellékesen, támogatókat és követőket szereznek és olykor komoly tömegeket érintenek, mozdítanak meg.
A szenvedő ettől meglehetősen eltér, legalább is első ránézésre, bár gyanúra adhat okot a szenvedélybetegség, ami a szenvedő emberek körében igen gyakran előforduló tünet, azaz jelzés, hogy bizony ők sem mentesek a szenvedélytől, csak valahol elvétették a célt, ami nem más, mint maga a bűn, a szó eredeti jelentésében. Jól megfigyelhető rajtuk a rongáltság, amit Hamvas Béla így fogalmaz meg: a szellem bűne (a cél elvétése), a lélek őrülete (elég egy pillantást vetni depresszióban szenvedők növekvő számára), a test betegsége (ezt talán nem is kell ecsetelni).
Mit tehet a szenvedő, tehát, hogy a szenvedést szenvedélyre cserélje? Hogy többé ne vétse el a célt, megszabadulva így a bűntől, a bűntudattól?
Legfontosabb lépésként meg kell tanulnia befelé figyelni, vissza kell fordulnia rég elfeledett álmaihoz, felszínre hozva mindent, amit az idő, a csalódások, az önsajnálat és persze a mindig mindent megnehezítő körülmények mélyen a feledés leple alá temettek.
Könnyű ezt megtenni?
Nem, sajnos nem mindig. Viszont vannak módszerek, amik sokat segíthetnek, hogy emberünk mihamarabb visszataláljon az álmai, a rendeltetése felé vezető útra.
A képlet egyszerűsítve ennyi: a személyek, dolgok és tevékenységek, amiket leginkább szeretsz, segítenek újra felfedezni az álmaidat. Az álmaid követése segít, hogy közelebb kerülj a rendeltetésed megértéséhez és betöltéséhez.
És hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Mielőtt elkezdjük, essen néhány szó arról, hogy mire számíthatsz, amennyiben velem tartasz ezen a belső utazáson.
A legfontosabb, hogy a hangsúly fokozatosan áthelyeződik a mindennapi élet nyüzsgése felől a belső lényeged irányába. Hiszen a valódi cél annak elérése, hogy gátlástalanná, azaz akadálymentessé váljon a kapcsolatod a legbelső lényeddel, mert ő az aki igazán Te vagy és ő az aki képes elvezetni a valódi rendeltetésedhez.
Mi lesz ennek a következménye?
Habár lehetnek felkavaró, esetleg megrázó élményeid az út során, mégis azt fogod tapasztalni, hogy napról napra egyre több inspirációt kapsz, belső és külső forrásokból egyaránt és ezzel együtt folyamatosan fokozódó erő szabadul fel benned, ami segít a helyes úton járni. Mert ha csak közönséges célokat tűzöl ki magad elé, Neked kell táplálnod azokat, de ha a rendeltetésed és az abból fakadó álmaid határozzák meg a céljaidat, akkor ők fognak táplálni Téged, hogy az úton - még ha meg is torpansz néha - végleg soha meg ne rekedj.
Ennek a folyamatnak az eredménye ez az írás is, amit épp most olvasol.
Ez az utazás, mint minden más, egy döntéssel kezdődik.
Ha sikerült eldöntened, hogy velem tartasz, ugorjunk tovább az 1. fejezethez.
Tetszett? Érdekel a folytatás?
Íratkozz fel az értesítőre:
Szia!
VálaszTörlésSzerintem jó feltésnek, felvezetésnek, amit írtál első bejegyzésedben. Kíváncsivá tettél, milyen is ez a gyakorlatban.
Igaz ugyan, hogy nem lehet tudni,csak sejteni, miről is fogsz, akarsz szólni. És kihez?
Ahoz kevés a onkrétum. Ezt ködbe burkolt(hiányos) profilod sem tudhattam meg. Direkt a félbehagyott mondat?
Amúgy sok sikert, nekem tetszik, ahogy írsz!
(jelentkezem olvasónak is, de a technika tréfát űz velem ma :))